első vásárunk

Túl vagyunk az első vásáron helyben a biatorbágyi testvérvárosi napokon, és egy dolgos héten. Üvegezés, címkézés, tervezgetés.....
Jól sikerült :)))

Attila csinált bemutató kaptárt, amit itthon csak méhtv-nek hívtuk. Sokan megnézték, érdeklődtek és sokat meséltünk a méhek életéről, mindent meg lehetett fogni, szagolni.. Páran többször is visszatértek, új és új kérdésekkel :).  Mézet és különböző szappanokat vittünk ki, természetesen mindegyikszappanban van méz, vagy más méhésztermék (viasz, propolisz, virágpor). Jó volt a hangulat.
A méhtv-ben a méhecskék a lárva méheket etették, a lárvák a sejtekben lévő kis kukacok. A méhecskék akár óránként 10-szer is meglátogatták őket, nehogy éhezzenek.

Így nézett ki az egész pultunk, és a főméhész a családban :)

egy dolgos hétvége

 A múlt heti bejegyzés, még nem lett közzétéve, most pótlom:
Megkezdődött a szünidő! Mindhárom csemete itthon :)
Közben készülünk első vásárunkra, itt helyben a testvérvárosi napokra, kabaré, hogy mennyi engedély kell hozzá, jó pár hete intézgetem a papírokat, de ugy néz ki időre minden meglesz.

 Közben hét végén körbefutotta a méheket, kint az erdőben és a telephelyen is. Ilyenkor főidényben meg kell őket nézni hetente- 10 naponta, különben a család elrajozhat. Egy kaptár 2-4 fiók, ami 20-40 keretet jelent. Mindegyiket végignézi, hogy talál-e rajta anyabölcsőt, ha igen vagy leszedi óvatosan, hogy későbbi szaporításhoz felhasználja, vagy lerombolja, hogy ne kelhessen ki az anya, így a család ne rajozzon el a régi anyával, megint kora reggeltől késő estig végigdolgoztuk a hét végét, de nagyjából amit meg akartunk csinálni az kész van :) Így jár aki munka és gyerekek mellett még méhészkedik is, még ha nagyon szereti is, kimerítő.
Ma volt álanyás család is, ami azt jelenti, hogy a kaptárban az anya elpusztult vagy elrajzott, és nincs anya kaptárban, de nem neveltek ki újat, és azért egy felnőtt dolgozó méhecske elkezd úgy viselkedni mint egy anya, elkezd petéket is rakni,  mivel nem valódi anya csak here utódai lesznek. Egy ilyen család nem fogad el új anyát, mert hát van neki, még ha nem is az igazi, megtalálni nem lehet mert ugyan olyan mint a többi dolgozó, lévén az. Így ez a család kipusztul, vagy ebben nekünk kell segíteni, mivel egy legyengült család betegségeket kaphat el és terjeszthet.

Rajzás befogása

Miután a lányok meglátták a méheket a fán, apa nekiállt befogni őket. Először vízzel lespricceli őket, hogy ne tudjanak elrepülni,

majd egy kaptárfiókba rázza be őket a fáról,

melybe előtt mézes keretet tett, valamint fias keretet, hogy a méhek ne hagyják el ezt a fiókot. A lényeg, hogy az anya méh a fiókba kerüljön, mert akkor a dolgozók is előbb-utóbb behúzódnak. Itt még félig bent, félig kint, de az anya már bepottyant a fiókba :)

 A kíváncsi aprónép:

A fias kereten kicsi méh lárvák vannak, amit a méheknek az "kukacok" életben maradásához melegíteniük kell, és mivel kajájuk is van nem szöknek tovább, mi megtaláltuk nekik az új otthonukat. Már jártunk úgy, hogy szóltak nekünk egy szökött rajról, hogy fogjuk be őket, késő éjjel értünk velük haza és kaptak mézes keret, de sajnos másnap reggel a helyükre akartuk rakni őket megdobbantottak, és csak néztünk mint Rozi a moziban.

Rajzás

Kimentünk a méhekhez és gyerekek vették észre, hogy a fán egy nagy kupac méh csücsül.

 Ha a kaptárban már sokan vannak, akkor a méhek rajzásra készülve kinevelnek egy új anyát, és amikor ő kikel akkor a régi anya kirajzik a nép felével új otthont keresve. Először kb 100m-en belül telepszenek le egy fürtbe tömörödve pl egy fára, ahonnan kutatóméhek repülnek ki, és próbálnak új otthont, mondjuk egy jó kis faodút találni. Az új helyüket az eredeti családtól távolabb keresik, hogy a hordásban egymást ne zavarják. Általában estére vagy másnapra ezért a közeli fáról tovább állnak.

Hársasban

A méhek még mindig kint vannak a hárserdőben.


Amikor besüt a fák közé a nap akkor jól látszik, hogy a méhek a kaptárból kijőve spirál alakban - kőrözve  szállnak fel a fák tetejére.

 Olyan magas az erdő, hogy nem lehet látni, hogy még virágzik-e a hárs.

 Nálunk a faluban a hársfák egy része már elvirágzott, másik részük telis-tele van virággal, zümmögnek :). Sétáltunk az erdőben a lányokkal egy jó nagyot, hogy megtudjuk, hogy áll a virágzással az erdei hárs. Jó nagyot sétáltunk, amikor végre találtunk egy ágat kb 3-4 méter magasan ahol látszódtak a virágok, pontosabban kis golyók, így nem tudtuk, hogy virág vagy termés. Először a legkisebb, még pehelysúlyú lányomat próbáltam felemelni, de sajnos nem értük el, majd hosszú botokat kerestünk és addig csapkodtunk felfelé míg egy virágot levertünk, akkor derült ki, hogy még csak bimbók, az erdőben a virágzás nagy része még előttünk van, akkor még van remény, hogy lesz egy kis hárs mézünk is.

Vándorlás

Múlt héten elvittük a méheket hárs mézet gyűjteni. Ez a második vándorlásunk. Most is egyik barátunk segítségével két kocsival és két utánfutóval indultunk útnak. Sajnos volt némi nehézség, mert a tavaly készített kaptárak némelyike összezsugorodott és az aljakon pici rések lettek, ahol kiszökdöstek a méhek, be kellett ragasztani és a tél egyik feladata lesz a kaptárak javítása. Most már itt a faluban is finom hársfa illat van, mindig megállunk a lányokkal és szaglászunk a levegőben.

A méhek most egy üdülőövezetben lévő telken tanyáznak általában (telephely :) ), ahol nem hallani autókat, a város zaját. Szeretek lefeküdni néhány percre egy fa alá, messzebb a méhektől és egy kicsit elmélázni a méhek zümmögését hallgatva, simogatja a lelkemet a  nyugalom :).

A telken ahol méhek szoktak lenni most elég nagy a fű, a kaszálást már beterveztük. Napközben a kaszálás nem egyszerű, benzines kaszával sem, mert a méhek vagy hangját vagy a rezgést nem bírják és elég támadóan viselkednek. A kaptárak egy részét elvittük, most olyan üresnek tűnik a terület.
A hétvégi átvizsgálásról hoztam  képeket:

A sarokban lévő család nagyon csípős és támadó, viszont jól építik a lépeket, és sokat hordanak. Őket nem szabad átvizsgálni-megbolygatni védőruha nélkül. A párom most hét végén mégis megtette, így sok csípést összeszedett, mérgében még egy üres kaptárfiókot is földhöz vágott miközben indián táncot járt és olyan szavakat kiabált amit inkább nem írnék ide. :)  Szerencsére neki nem nagyon dagad meg és gyorsan múlik. Ha egy méh megcsípi az embert (esetleg állatot), akkor a többi méh érzi a méreg szagát és ők is támadásba lendülnek. Nálunk mindig van ecetes víz, azzal bekenjük a csípés helyét, így elveszi a méreg szagát és a többi fullánkos nem támad.
A páromnál megpecsételődött ennek a család királynőjének (anyjának) a sorsa. Mindenképpen cserélve lesz egy kevésbé amazon darabra.