Vándorlás

Múlt héten elvittük a méheket hárs mézet gyűjteni. Ez a második vándorlásunk. Most is egyik barátunk segítségével két kocsival és két utánfutóval indultunk útnak. Sajnos volt némi nehézség, mert a tavaly készített kaptárak némelyike összezsugorodott és az aljakon pici rések lettek, ahol kiszökdöstek a méhek, be kellett ragasztani és a tél egyik feladata lesz a kaptárak javítása. Most már itt a faluban is finom hársfa illat van, mindig megállunk a lányokkal és szaglászunk a levegőben.

A méhek most egy üdülőövezetben lévő telken tanyáznak általában (telephely :) ), ahol nem hallani autókat, a város zaját. Szeretek lefeküdni néhány percre egy fa alá, messzebb a méhektől és egy kicsit elmélázni a méhek zümmögését hallgatva, simogatja a lelkemet a  nyugalom :).

A telken ahol méhek szoktak lenni most elég nagy a fű, a kaszálást már beterveztük. Napközben a kaszálás nem egyszerű, benzines kaszával sem, mert a méhek vagy hangját vagy a rezgést nem bírják és elég támadóan viselkednek. A kaptárak egy részét elvittük, most olyan üresnek tűnik a terület.
A hétvégi átvizsgálásról hoztam  képeket:

A sarokban lévő család nagyon csípős és támadó, viszont jól építik a lépeket, és sokat hordanak. Őket nem szabad átvizsgálni-megbolygatni védőruha nélkül. A párom most hét végén mégis megtette, így sok csípést összeszedett, mérgében még egy üres kaptárfiókot is földhöz vágott miközben indián táncot járt és olyan szavakat kiabált amit inkább nem írnék ide. :)  Szerencsére neki nem nagyon dagad meg és gyorsan múlik. Ha egy méh megcsípi az embert (esetleg állatot), akkor a többi méh érzi a méreg szagát és ők is támadásba lendülnek. Nálunk mindig van ecetes víz, azzal bekenjük a csípés helyét, így elveszi a méreg szagát és a többi fullánkos nem támad.
A páromnál megpecsételődött ennek a család királynőjének (anyjának) a sorsa. Mindenképpen cserélve lesz egy kevésbé amazon darabra.