2012. július 1., vasárnap

Utolsó vándorlás...

Egyik kedvenc virágom a napraforgó!

Most ott vannak a méhecskéink. Mielőtt kivisszük őket a táblába, egyeztetünk a tulajjal hová lehet lerakni őket, megnézzük a vándorhelyet és előkészítjük. Le kell kaszálni a nagy gazt mert a magas fű akadályozza a méhek mozgását.

Amikor nagyobb hordásra számítunk, és abból pergetni akarunk akkor a méhanyát 1 fiókra lekorlátozzuk/lezárjuk, mert fias keretet, amiben kis méhecskék vannak nem szabad pergetni, mert a lárvák, bebábozodott kisméhecskék elpusztulnak. Így az anyát egy fiókon 10 kereten engedjük petézni, a többi keretből pedik kikelnek a méhek és kipergethetőek. Az is problémát jelenthet ha az anya túl sokáig van lezárva, mert pl folyamatosan vándorlunk, és nem lesz elég helye petézni, kevés lesz a méhecske és legyengülhet a család, ez kevesebb mézzel jár, a családok a betegségekre is fogékonyabbak lesznek. Most a hársból is vittünk át méheket a napraforgóra, itt az anyát hamarosan el kell engedni különben a fenti problémával szembesülünk.
 Éjjel vittük át a méhecskéket a napraforgó táblába, este meg kellett várni, hogy a méhek behúzódjanak, utána pakolás, utazás, kipakolás és éjfélkor már otthon is voltunk.
holfény a kaptártetőkön


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése